Történt egyszer, hogy a burkus király, látogatóba jött Mátyás királyhoz...
A protokoll előírásainak megfelelően hozott is a tarisznyájában sört, bort, pálinkát, sajtot, kolbászt, na és mindennek a tetejébe egy alig használt Tamagocsit.
Vacsora után, de még a teljes lerészegedés előtt, mondja a burkus király Mátyásnak:
- Azt hallottam, hogy magának van egy aranyszőrű báránya.
- Igaz - mondja a király - de ez még mind semmi. Amire igazán büszke vagyok az a húsztagú népi együttesem, a szavalókórusom és nem utolsó sorban két kiváló virágénekesem. Mellesleg van egy juhászom is aki az egész bagázst egybe tudja terelni ha kell, ráadásul még soha nem hazudott még a havi mérlegkészítésnél sem.
- De én majd megmutatom, hogy bizony hazudik az. Vannak módszereim, amivel rá tudom venni. Higgye el, komoly gyakorlatom van ebben.
- Fogadok akármibe, hogy nem hazudik. Legyen a tét a fele országom.
- Rendben van. Én is odaadom a fele országomat, ha nem hazudik. De azt megmondom, hogy én még nem találkoztam olyan emberrel, még juhásszal sem akit ne lehetett volna korrumpálni. Az összes közép- és dél amerikai elnök a barátom. Ezt nem árt ha tudja.
Ezzel kezet fogtak. Mátyás elindult a borospincébe, a burkus király pedig átballagott a várból a Hiltonba ahol megszállt. Ott átöltözött egyszerű falujáró agitpropos ruhába, kirángatta kocsisát a bárból és a limuzinnal elindult a tanyára a juhászhoz.
Köszönti a juhászt, az meg viszont.
- Isten hozta, királyuram!
- Honnan ismersz te engemet? Honnan tudod, hogy király vagyok?
- Hogyne ismerném, hiszen a TV, a rádió meg mindenféle szennylap, beleértve a sajtót is egész nap másról se prézsmitál, mint királyuram látogatásáról.
- Ide figyelj juhász! Üzletet ajánlok neked. Kapsz tőlem 100 darab Kocka- meg 200 darab Popsi kólás kupakot, harminc kaparós sorsjegyet és, hogy lásd nem vagyok szűkmarkú két ingyen belépőt a Fridériusz sóra ha nekem adod az aranyszőrű bárányt.
- Jaj! - mondja a juhász - nem adhatom, mert ha a király ezt megtudja, elveszi tőlem az éjszakai pótlékot, az összes nyelvpótlékot sőt még a kunyhómról is levereti a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratot. Ekkora szégyent már végképp nem tudnék elviselni.
- Nézd, adok neked egy csekket egymillió Forintról, fogd.
Nézi a juhász a csekket, forgatja a kezében, hümmög hozzá nagyokat, végül csak visszaadja.
- Nem lehet ez a millió valami nagyon sok, ha csak egy egyes, meg egy rakás nulla van benne.
Hazahajtat ekkor a burkus király a Hiltonba. Bánatát Dzsoni Vókerbe fojtva roskadozik a bárpultnál. Lánya miután a huszadik hozományvadász házasságszédelgőt is sikeresen kidobatta a biztonsági őrökkel, odamegy hozzá.
- Sose búsuljon apám, mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy véka Old Spiccel, aszt’ jobb belátásra bírom. Ha kell adok neki még egy Mákos Ikkon kazettát is.
El is indult a lány. Vitt magával, ahogy ígérte egy véka Old Spiccet meg egy Mákos Ikkon kazettát, de biztos ami biztos, becsomagolt még egy palack Sztolicsnaja vodkát is.
Szabódott a juhász, hogy így meg úgy, meg ő bizony csakis a Sevinyont használja, rosszabb napokon esetleg egy kis Kenzót de Old Spiccet azt soha. A Mákost meg egyenesen ki nem állhatja. Addig-addig beszélt a lány, addig incselkedett, még a duplatalpú cipőjét is levette, hogy végül az összes vodkát megitták. De a lánynak kellett előbb innia belőle, mert a juhász le akarta tesztelni a huzatját. Bírta a lány, de a juhász is. Mire elfogyott mind, virágos jókedve kerekedett mindkettőnek, de a bárány dolgában még mindig nem sikerült dűlőre jutniuk. A lány most már az utolsó aduját is kénytelen volt kijátszani:
- Na, mim van nekem? - kérdezte kacéran.
- Peched, mer’ nem érdekel - és letöttyedt a földre.
- Csak nem vagy te is olyan „fura fiú?”
- Az nem! De amit te ajánlasz az nem összeegyeztethető a szocialista erkölccsel, ez itt nem egy KISZ-tábor ha nem tudnád, hanem egy egyszerű tanya. Arról nem is beszélve, ha ez kitudódna még egy pártfegyelmit is a nyakamba akaszthatnak. Nem hiányzik ez nekem. Ellenben ha most rögtön hozzám jössz feleségül, egye fene, tied a bárány.
A lány szabódott egy darabig. Hímezett-hámozott, futott két kört a fa körül, de végül beleegyezett.
- Nyúzd meg a bárányt, a húsát tedd a mélyhűtőbe, vagy add el a feketepiacon, nekem csak a bőre kell.
A juhász megnyúzta a bárányt, a lány pedig boldogan szaladt vele haza a Hiltonba. A burkus király féktelen örömében, hogy a lányának sikerült a juhászt rávennie, egy kerek húszforintost ragasztott a kisebbségi zenész homlokára és reggelig húzatta a nótáját.
A nap már magasan járt mikor a juhász végre felébredt alkoholos mámorából. A kutyája vonyítva menekült mikor véletlenül rálehelt. Gyorsan helyrehozta szájában a péhá-értéket egy bögre vegyes gyümölcs pálinkával és azon tűnődött, most aztán mit fog mondani a királynak, hogyan veszett el az aranyszőrű bárány.
Indult a kastélyba és útközben elpróbálta, hogyan is fog hazudni mikor a király elé kerül. Kiszállt a furgonból, beleszúrta a nívópálcát egy egérlyukba, ráakasztotta az aranykoszorús kiváló brigád érdemérmet mint egy koronát, elhátrált tőle, majd feléje ment, köszöntötte, mintha a király lenne. Mondta a király nevében saját magának:
- Mi újság a tanyán?
- Ott bíz’ nincs sok. Eltekintve némi bizonylati fegyelem hiányáról, alig észrevehető apró sikkasztások, fogyóban a fagyálló a borkészítéshez, de már intézkedtem. Majd’ elfelejtettem, elveszett az aranyszőrű bárány; a farkas megette.
- Mikor ezt kimondta, megijedt.
- Hazudsz, mert akkor a többit is megette volna! - mondta a király.
Bolond ez a Mátyás - gondolta a juhász - honnan veszi, hogy egy nyomorult farkas fel tud zabálni egy egész nyájat? Hacsak nem annak az ütődött Piroskának a farkasára gondol aki egybe szokta lenyelni a nagymamákat. De hát, mit lehet itt tenni, ő a főnök, és a főnöknek mindig igaza van. Ezt már a párttitkár is megmondta. Úgyhogy bandukolt tovább.
Hamarosan ismét talált egy egérlyukat. Ebbe is beledugta a nívópálcát és elé állt.
- Mi hír a tanyán?
- Minden a legnagyobb rendben folyik. Levágtuk és beküldtük az összes Porlapka zacskós leves címkéjét, az asszonyok a fonóban most vagdossák a Neszekávé vonalkódjait, a csapos is elküldte az összes nyerő söröskupakot. Ja, igen! Az aranyszőrű bárány beledöglött a kútba.
- Hazudsz! Akkor a többi is beledöglött volna!
Mit gondol ez az idióta - morfondírozott a juhász - mekkora kutam van nekem? Na de mit lehet itt tenni? Ő a főnök. Ismét kivette a nívópálcát a lyukból és ment tovább a kastély felé.
Harmadszor is talált egy egérlyukat, és mint fent.
- Mi újság a tanyán?
- Nincs itt semmi különös. Eszmeralda teherbe esett, de nem én vagyok a tettes. A szokásos hangulatjelentést már reggel elküldtem faxon. Hacsak az nem - kapott a fejéhez mintegy mellékesen - hogy ellopták az aranyszőrű bárányt.
- Hazudsz! Akkor a többit is ellopták volna.
Hogy ennek a Mátyásnak milyen éles a logikája! - tűnődött a juhász - tán még a Kovács II. tizedesnél is okosabb, pedig ő az inkvizíciós szupercsapatban se akárki. Mit tehetett, ment tovább a palota felé.
Mikorra odaért, az asztalnál már ott ült Mátyás, a burkus király meg a lánya. A cselédség éppen azon fáradozott, hogy leszedje a reggeli maradványait, hogy helyet csináljon az ebédnek amit szorgos pincérek máris hosszú tömött sorokban kezdtek feltálalni. A juhász megkerülte a főpincért aki minden fogást gondosan jegyzett a noteszébe. Tudta jól, hogy az ilyen nagyurak előszeretettel bliccelnek el egy-két tételt amikor fizetésre kerül a sor.
Most volt igazán bajban a juhász. A feladat aminek a megoldása rá várt olyan nehéznek tűnt, mint amikor a szájzáras hányni akar.
- Mi újság a tanyán? - kérdezi a király.
- Ott bizony az az újság, hogy elcseréltem az aranyszőrű bárányt egy külhoni mosógépre.
- Hát, hozd be azt a mosógépet. Csak nem egy Görényje?
- Nem, uram. De hiszen ott ül most is a két király között. Ő fogja ezentúl a gatyáimat mosni.
- Éljen! - lelkendezett Mátyás - nem hazudtál! Ezért most neked adom a burkustól elnyert fél országot.
- Ha már így állunk - mondta a burkus király - én is neked adom a lányom, mivel mást úgyse tehetek.
Így lett a juhászból burkus király.
-piranja-
Utolsó kommentek