Egyszer régen, amikor még a hülyét is pontos jével írták....

volt egy város, Bivalyröcsöge. Ott élt egy kislány, aki olyan sokáig járt sötétkék sapkában, amíg a sapka rá nem gyógyult a fejére. Így a kislányt elnevezték Peroskának.
Egyszer azt mondja neki az anyja:
 - Eriggy te lyány, el a te anyáidhoz, a nagyhoz, osztán vigyél neki borot, meg egy kis répáskalácsot, de nehogy megint a rendőr hozzon haza!
Na, erre Peroska betette a kosarába a borot meg a répáskalácsot,  aztán zsebrevágott egy doboz postinort, hátha lesz valami, és elindult a nagy útra. Úgy gondolta, hogy átvág az erdőn, mint részeg kamionos a birkanyájon, de ahogy beért az erdőbe, ráköszönt a depresszió.
 - Jónapot kívánok! Hová lesz a séta, te nagyon mulya?
 - Pro primo először is, ne ijesztegess, mert szívinflációt kapok. Pro primo másodszor pedig nam vagyok mulya, hanem Peroska - szólt a hősnő.
 - Te Peroska, nincs is kosárkád!
 - Ó, én nagyon mulya, hát nem otthon felejtettem! - csapott a homlokára, és már rohant is érte haza, hogy csak úgy porzott lába alatt a dübörgés. Öt perc alatt hazaért, pedig verte a víz, mint tavasszal a hóembert. Az anyja, persze úgy elverte, mint szikvizes a paripáját, és rákiáltott kígyót is, meg békát is. Sietett hát vissza az erdőbe. Mázlija volt, mert épp akkor ért a megbeszélt helyre, amikor a sűrűből előbucskázott a bozontos lompú.
 - Sárkányfüvet tessék! Friss meleg a sárkányfű! - kiabálta fennhangon. Erre Peroskát megint leverte a víz, mert azt hitte, hogy eltévedt, s egy másik mesében van, amikor az ordas megszólította:
 - Peroska bajtársnő, jelentkezem! Jelentem, az eltelt szolgálati időm alatt, esemény nem történt. Figyelési terepszakaszom az erdei kisúttól a nagymama házáig terjed. Ellenséges vakondtúrást nem észleltem.
 - Szerbusz, farkancs! - mondta a kislány a diszkózás szabályainak betartása mellett.
 - Hová mécc Peroska, csak nem a nagymamához - érdeklődött az ordas.
 - Gratulálok, elsőre kitaláltad! Jöhet a kétforintos kérdés.
 - Aztán, mi a nyűvet viszel a kosárkádban?
 - Viszek a nagymamának borot, meg répáskalácsot.
- Aztán, nem félsz, hogy bedarál a hegyi rém? - tapogatózott a rosszándékú, de Peroska a kezére csapott.
 - Nem, mer' nálam van a nuncsákóm. - mondta, s lefejelte amazt, mint tekknőtlen béka a földiepret. Mire a farkancs magához térült, Peroska már majdnem célhoz ért. Ezért az ordas rettenetesbe kapcsolta magát, és egy pillanat alatt a nagymama házához ért.  Bekopogott.
 - Ki az? - hallotta bentről.
 - A Nyest Apó, a Nyest Anyó és a kis Nyest - felelte, s abban a pillanatban már benn is termett. Odaugrott az ágyhoz és bekapta a nagymamát lázmérőstől, tundrabugyistul, sőt még a köszméteszedő cipőjét is lenyelte. Gyorsan felhajtotta rá a lábvizet, s bebújt az ágyba mert már Peroska igen közel járt. Meg is jött, pár percen belül.
 - Szia nagyi! Hoztam egy kis piát - mondta vidáman, s hirtelen ledöbbentődött: döbb, döbb!
 - Nagyi, milyen betegséged van neked? Akkora lett az orrod, hogy szerintem ki kell menned a tisztásra, ha meg akarsz fordulni.
 - Sajnos az áremelkedések miatt már annyit lógattam, hogy megnyúlt.
 - A szemed, meg akkora, mint egy szabadnapos teniszlabda.
 - Azért, kislányom, hogy jobban lássalak.
 - A füled meg akkora lett, hogy a denevér éhen halna, mire kitalálna.
 - Igen, Peroska, hogy jobban halljalak.
 - A szád meg akkora, mint egy kitaposott kozáksapka.
 - Hogy jobban bekaphassalak - mondta, s be is kapta, mert már unta a dumáját. Utána magára húzta a paplant, s nagy horkolások közepette elszunnyadt. Olyan hangosan horkolt, hogy a közelben bóklászó részeg erdőkerülő azt hitte, a nagymama most fűrészeli le az ágy lábát, hogy mélyebben tudjon aludni. Be is kukkantott hozzá, hogy segítsen neki. Meg is döbbentődött ám, iszonyúan, amikor az ágyban, nagymama helyett Romulus és Rémus anyját pillantotta meg.
 - Ne, te gonosz farkancs, nem vagy te olyan erős, mint amilyen büdös - mondta és orrba vágta, mint vakondokot a rotációs kapa. Utána felvágta a gyomrát és kisegítette belőle a nagymamát és Peroskát. Aztán telerakták a gyomrát R-Go lemezekkel s összevarrták. Ebbe az ordas bele is döglött. Azt mesélik, hogy valamivel később egy másik ordas újra próbálkozott Peroskánál, de már gyors és géplakatosként dolgozott a bivalyröcsögei textilfonónál.

 

Ismeretlen szerző