umbulda

avagy
Kisz Kokid a magányos kov boly
avagy
Ki ejtette teherbe Kíp Szmájlingot?

Kisz Kokid a magányos kov boly egykedvűen lovagolt a prérin át. Mehetett volna keresztül is, de ő inkább át ment. Néha bét. Nem volt ám ő mindig kov boly, a becsületes szakmája tehénpásztor, de amióta ráköszöntött a rendszerváltás az összes privatizációjával együtt (tudok még egy pár ilyen jó szót, majd azokat is elhintem alkalomadtán) azóta még csak nem is vásárolt semmit, legfeljebb soppingolt a szupermarkecben. A tehenészbrigád is átalakult tímmé, a brigádvezetőből menedzser lett, a Téeszelnök meg ügyvezető igazgató. Sok volt ez így egyszerre ennek az egyszerű munkás szülők paraszt gyermekének. Azon mód elhatározta: profilt vált, és akár csak Feri a Szomszédokból, ő is a becsület bajnoka lesz. Fogta a hátizsákját belerakta az összegyűjtött kólás kupakokat, meg két marék igazságot, felült a lovára és irány a préri.
Ennyit az előzményekről, hogy mindenki tisztán lássa kivel áll szemben, ha éppen nem hátulról jön.
Tehát Kisz Kokid a magányos kov boly egykedvűen lovagolt a prérin át. Órák óta azon töprengett, hogy kinek oszthatna már végre egy kis igazságot, de sehol senki. Kínjában bevett egy marék töprengéscsillapítót, így poroszkált tovább. Már kishíján elaludt a nyeregben, mikor egy hatalmas durranás rázta meg a levegőt a háta mögött. Nem volt egy beszari gyerek, nem is az ijedtségtől hasalt a ló nyakára, hanem reflexből (a jó reflex a magányos kov bolyoknál elengedhetetlen kellék) és úgy pislogott visszafelé óvatosan. De nem látott semmit, azaz senkit. Felegyenesedett, úgy is hátra nézett, így se látott senkit.
- Érdekes - motyogta, és visszazökkent az előbbi nemtöprengő állapotba.
Kis idő múlva azonban újra eldördült valami a háta mögött. Hátrakapta a fejét, de most sem látott semmit.
Aztán megint.
De senki.
Még egy.
Megint senki.
- Na ebből elég. - gondolta - Velem nem fog senki szarozni. - Megkettőzte az éberségét és megfordult a nyeregben, így haladt tovább.
Egyszer csak látja ám, hogy emelkedik a ló farka, utána hatalmas durranás
- Na ezt a rejtélyt is megoldottam. - Nyugtázta elégedetten, és szinte ugyanabban a pillanatban egy kacskaringósat káromkodott.
- Megállj te gazember! - Ez a fogadósnak szólt, ahol utoljára megszállt - Direkt mondtam, hogy blejfrej zabot adj a lovamnak, te mocsok, jó, hogy dugulása lett szegénynek.
Így dohogott magában, közben észre sem vette, hogy elérte a Sziklás Patakot. Ennek a pataknak a vize annyira kemény volt, hogy a medre már egybefüggően elvízkövesedett. (Hja kérem, akkor még nem volt feltalálva a Kalgon) Most, hogy a vizet elterelték más irányba, egy természetes betonút (igazából persze inkább kőút a helyes megnevezés) kanyargott a dombok között.
Ez már indián terület volt.
- Üdv neked, te utolsó fehér gazember.
- See you !!! - üvöltötte vissza Kisz Kokid, pedig nem is látta az indiánt, mert még mindig háttal ült a lován. - Az „i” betűt már megint lehagytad!
- Először is én lenni apacs, nem pedig szijú. Másodszor meg, mér üvöltözni, mint fába szorult féreg? Itt állok melletted és nem lenni süket. De te mér ülsz fordítva a lovon?
- Honnan tudod merre akarok menni?
- Igaz. Hagyjuk most ezt. Jó, hogy jönni. Nagy szükség van te osztani nekünk igazság. Jönni velem vig vámba.
- Nincs semmi elvámolnivalóm, de a békesség kedvéért, nesze itt egy féligazság.
A víg vámban már napok óta ülésezett a vének tanácsa, de nem tudtak dűlőre jutni a szépséges Kíp Szmájling ügyében, akit az sodort bajba, hogy mindenkire ugyanolyan csábosan mosolygott. (A beavatottak azt mondanák rá, hogy hardver mosoly ült az arcán).
A vének egyemberként köptek Kisz Kokid csizmájára, ami náluk a megkülönböztetett megbecsülés jele volt.
Tiszteletére megtöltötték a békepipát, és ahogy azt minden rendes spagetti veszternben látták körbe adták szájról szájra.
- Hé, valaki nyissa ki a vindózt, mert meg lehet itt dögleni a füsttől. - Hördült fel Kisz Kokid. - Mi a rossebet tömtetek ebbe, hogy ilyen rohadt büdös? Szárított teveszart?
- Nem hinném. Ilyen állat errefelé nincs. Különben is, mi bajod vele? Ez színtiszta vörd. Regisztred báj Billy Kid. Sok bölény árán vettük.
- Ez akkor is büdös, és teli van finánc-buggal. - Köpött egy tenyérnyi zöld makrót a tűzbe Kisz Kokid. - De térjünk a tárgyra, mert kevés a gépidőm. Mi a baj szépséges Kíp Szmájlinggal
- Vele semmi. Ellenben itt ez a két rosszéletű harcos: ez itt Ipi Apacs, a másik meg a Hu Nyó, de ő sziju. Ipi Apacs mondani: nem ő ejtette teherbe Kíp Szmájlingot. Hu Nyó mondani: ő sem.
- Na és mit mond Kíp Szmájling?
- Ő csak nevet az egészen. Mondani: döntsék el, neki mindegy.
Ipi Apacs és a Hu Nyó egyszerre ugranak fel, hogy eldöntsék Kíp Szmájlingot, de nem tudják, mert már két napja egy medvebőrre van dőlve.
- Lássunk munkához. Igazságosztás előtt kihallgatás van. Ide hallgass Ipi Apacs! Lefeküdtél Kíp Szmájlinggal?
- Nem.
- Akkor most téged kérdezlek Hu Nyó. Lefeküdtél Kíp Szmájlinggal?
- ...
- Nem érti. Csak szijuúl tud.
- Akkor tolmácsoljon valaki.
- Hé Hu Nyó! Ungi bungi Kíp Szmájling?
- No!
- Jól van. Haladunk szépen. Két tagadás egyenlő egy állítással. Tehát valamelyik biztosan lefeküdt vele. Most ellenpróbát tartunk. Előveszem a hordozható hazugságvizsgálómat és újra kezdjük.
- Ipi Apacs, tedd ide a jobb kezedet, a másikkal meg markold meg ezt a kart. Nem azt, te marha, az az én karom, a gép karmát. Ez az. Most felteszek neked egy ravasz fogós kérdést, te meg csípőből válaszolsz. Oké?
- Oké.
- Lefektetted Kíp Szmájlingot?
- Az előbb nem pont ezt kérdezted.
- Mondtam, hogy ravasz fogós kérdés lesz.
- Nem
- De.
- Nem.
- De
- Nem
- Elég legyen, de mondtam.
- Én is.
- Mit , te is?
- Én is mondtam, hogy nem.
- Mit nem?
- Nem fektettem le.
- Végre megtört a keresztkérdések alatt. Most te jössz Hu Nyó. Valaki mondja el neki, mit kell csinálnia.
- Umaga dunga defo kima uff. Mér nem figyelsz!
- Akkor most tőled is megkérdezem, de mostmár felettébb ravaszul: lefektetted Kíp Szmájlingot?
- ...
- Tolmács! Mi lesz már!
- Bungi ungi Kíp Szmájling?
- No.
- Az ellenpróba igazolta az előző eredményt. Tehát már egészen biztos, hogy közöttük kell keresni a tettest. Talán rátérhetnénk a részletes vallomásra. Gyere ide Ipi Apacs és mesélj el mindent, de részletesen, ne hagyj ki semmit.
- Tizennyolc, vagy húsz tavasszal ezelőtt születtem. Akkor még sok bölény legelt itt és volt ennivaló bőven. Anyám mesélni, akkoriban én sokat sír...
- Ugorjunk egy kicsit előrébb!
Ipi Apacs előre ugrott egy métert, majd folytatta.
- de ő nem sokat törőd ezzel. Sokszor kínál nekem tüzes vízbe mártott Kinder csokoládét, ettől mindig elalszok...
- Hagyjuk ezt Ipi Apacs. Csak azt mondd: mikor feküdtél le Kíp Szmájlinggal.
- Mikor feküdtél le Kíp Szmájlinggal.
- Most én kérdezek
- Most én kérdezek.
- Ez így nem lesz jó. Meséld el, mikor feküdtél le Kíp Szmájlinggal
- Semmikor.
- De valaki teherbe ejtette
- Az lehet, de nem én voltam. Én randevúra nem elmegyek óvszer nélkül.
- És randevúztál Kíp Szmájlinggal?
- Persze. Sokszor.
- Volt nálad óvszer?
- Volt.
- Lefeküdtetek?
- Nem.
- Akkor meg mi a rossebnek vitted az óvszert? Mit csináltatok?
- Ő előre hajolni, én meg hátulról durr bele.
- Szóval mégis csak te ejtetted teherbe.
- Mondtam már, hogy volt nálam óvszer.
- Ez keresztkérdés volt. Na, majd meglátjuk. Lássuk a másik jómadarat. Tolmács! Mondd meg ennek az elfuserált Rómeónak, hogy részletesen mondja el az esetet Kíp Szmájlinggal.
- Iganga bulha mikra tefukohichurtu kamufas ....
- Állj, állj nagy buta apacs tolmács. Hagyni fenébe ezt a régi sziju hadova. Már az apám se érti ezt rendesen. Te csak kérdezni, én meg válaszol.
- Te érted amit mondok?
- Persze, különben honnan a francból tudnám mit makog ez itt szijuúl.
- Jó. Akkor a kérdésem ugyan az.
- Mi ugyan az?
- Amit feltettem Ipi Apacsnak.
- Tedd fel nekem is.
- Ne fárasszuk egymást, meg az olvasót, minek az a sok ismétlés!? (ismétlés holnap 11.30-kor a TV2-n)
- Már elfelejtettem.
- Akkor lapozz vissza.
Lapozz vissza!
- Hát ha éppen tudni akarod, én se lefeküdtem vele.
- Hanem, mit csináltál?
- Csak megkeféltem.
- Hátulról?
- Nem. Elölről.
- Akkor mégiscsak lefeküdtetek!
- Nem feküdtünk le. Neked fantázia nagyon sekélyes. Ajánlom olvasgatni Kám az Utra. Lehet tanul belőle sok-sok különböző figura anélkül, hogy lefeküdnél.
- Akkor ki ejtette teherbe?
- Miért nem ezt kérdezni már régebben. Mindig csak azt kérdez, hogy én lefeküdtem-e vele.
- Jó, akkor most megkérdezem.
- Mit kérdezel meg?
- Hogy, ki a fene ejtette teherbe Kíp Szmájlingot?
- Ezt akármalyik sziju megmondhatta volna. Csak buta apacsok nem tudni.
- Akkor mondd.
- Kíp Szmájling a korlátba kapaszkodva hajolni előre, hogy Kemény Lúdtalp hátulról jól betunkoljon neki. Annyira elmerültek a dologban, hogy nem észrevenni mikor a menetrendszerinti 6.20-as teher eldübörög alattuk. Kemény Lúdtalp úgy megrémült a hirtelen zajtól, hogy ijedtében akkorát lökött Kíp Szmájlingon, hogy az átesett a korláton, pontosan bele a teherbe. Fél napig gyalogolt, míg visszaért a faluba.

REKLÁM

Amióta Kólgétet használok
keményebbek a tojásaim!